Kié legyen a hercegnő és a fele királyság?

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy király a családjával a hét tornyú, kacsalábon forgó palotájukban. A király már nagyon öreg volt és attól félt, hogy haláláig nem talál a lányának megfelelő férjet, aki a koronát is tisztességgel viselhetné.

Teltek múltak a hónapok… A király már nem tudta rendesen elvégezni a munkáját. Fizikai okokból sem és azért sem mert egész nap a lányán törte az eszét. Már csak a lánya kérőivel foglalkozott emellett pedig néha vadászni járt, ami a szenvedélye volt.
Sorban álltak a kérők a palota előtt, de egyik sem volt megfelelő a királyi cím viselésére. Az egyik túl magas volt, a másik túl alacsony, a harmadik vagy kövér, vagy sovány, vagy túl szegény volt.
Míg nem egy nap a király megunta, hogy nincs egy normális kérő sem és dühében felkapta a vadász egyen ruháját és kivágtatott fehér paripa lován az örökzöld kerek erdőbe.
Már sötétedni kezdett, amikor a király tanácsosa azt javasolta őfelségének, hogy indulni kéne haza. De a király makacs volt és maradni akart, hogy hallja az esti szarvasbőgést. Így hát nem mondhattak nemet a királynak és meglapultak az egyik bokor tövében. Egyszer csak fura zajokra lettek figyelmesek. Egy óriási vaddisznó állt a hátuk mögött. Már nem volt idejük elmenekülni, mert a vad megindult feléjük és bekerítette őket a sok bokor közé.
Már lepörgött az életük is a szemük előtt, amikor egy váratlan fordulat történt. A vaddisznó nyögött egyet és leborult a földre. Nagy csodálkozással eszméltek fel a történtekre. Majd észrevették, hogy egy vadász lépett oda hozzájuk.

A király nem bírt hálálkodni neki. Igaz, hogy ő csak egy vadász volt, igaz, hogy nem volt megtermett daliás herceg, de megmentette a király életét. Ezért úgy határozott, hogy szeretné meghálálni a segítséget és felajánlotta a lánya kezét és fele királyságát neki.

A fiatalok azonnal egymásba szerettek, hetet hét országra szóló lakodalmat rendeztek és talán még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

B.