Jutalomúton Erdélyben

A Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium keretein belül utazhattunk a tanév végén Erdélybe. A 11. évfolyamból a jobb tanulóknak lehetőségük nyílik arra, hogy év végén ellátogassanak Erdélybe Gruber tanár úr és az osztályfőnökök kíséretében.

Erdély első állomása még az iskolában zajlott, ami egy teszt kitöltési feladat volt. Ebben a tesztben földrajzi történelmi illetve kulturális kérdések voltak. A lényeg az volt, hogy ki mennyire ismeri Erdély történetét. Másnap már indulhattunk is igazából Erdély fele. Ha a térképre tekintünk, akkor utunk egy hazánk felé tekintő „U”betűt írt le. Ez pedig benne foglalt olyan látnivalókat is, mint például a Fekete-templom Brassóban, az erődtemplom Szászhermányban, a parajdi sóbánya, sókarsztok Korond előtt valamint Korond, Szováta, Tamási Áron sírja Farkaslakán, Székelyudvarhely, Segesvár történelmi városmagja, Körősfő és még sok apróbb látnivaló is. A túrákat illetően, már rögtön az elején a lovak közé csaptunk.

A túrák során csodálatos tájakat láthattunk.

A második nap során például a kén gyógyító erejével büszkélkedhető  torjai  Büdös-barlanghoz is egy kisebb séta vezetett. Ezt követően pedig a Szent Anna-tavat valamint a Mohos-lápot is több órás túra keretében közelítettük meg, de a felejthetetlen élmény megért minden izzadságcseppet. Ha valaki eljut erre a környékre, a Mohos-láp láttán biztosan elakad a lélegzete, akár azt is hiheti, hogy valamelyik ősi korba jutott vissza, melyből már csak a dinoszauroszok hiányoznak. A 80 hektár nagyságú krátermaradványban fekvő láp kétségtelenül olyan, mintha megállt volna benne az idő. 

Mintha megállt volna az idő ...

Bevallom, nagyon szerettem volna találkozni egy macival, ami meg is történt. Először a szabadban üldögélt egymagában, szerencsére elég távol volt tőlünk. Másodszor pedig a buszból pillanthattunk rá a mackóra.

Sokkal felemelőbb érzés volt a természetes környezetében látni a kis bocsot.

A harmadik nap során utunk a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz vezetett. 

Imádtam evezni ! :)

Itt a pihenni vágyóknak jó lehetőség adódott a pihenésre egy kis csónakázás, tó körüli sétálgatás közben, a vállalkozó szelleműek pedig felmászhattak a Kis-Cohárd csúcsára. Az 1306 méter magas hegyet, esőben, hol a nap sugarai, hol borongós felhők alatt másztuk meg, de itt sem mondhatunk mást, csak azt, hogy a cél minden erőfeszítést megért. 

Mindent összevetve, szerintünk érdemes volt egész évben tanulni, jó eredményeket szerezni, hogy eljuthassunk erre a jutalomútra. Csodálatos élmény volt ilyen csodálatos tájakon járni, jobban összeismerkedni az évfolyamtársakkal és megismerni Erdély történetét. Tehát aki csak teheti, látogasson el Erdélybe, PSEG-esek ti pedig igyekezzetek, hogy elmehessetek a jutalomútra.
Segítségemre volt ebben a cikkben két útitársam, egyben osztálytársam : Bálint Edit és Müller Dóra.

Én- Dóri - Kriszti- Edó.

B.