Végre itt a Vakáció

Végre megjött a jobb idő is, az iskolákban pedig véget ért a tanév kezdődhet a vakáció! A vakáció egy olyan szó, amitől minden ember mosolyogni kezd, jókedvvel, örömmel gondol vissza élete meghatározó vakációs pillanataira. Nincs olyan ember a Földön, akinek ne lenne egy jó nyaralós sztorija.

Igaz, hogy mindenki átéli a vakáció örömeit, de talán minden korosztály kicsit másképp szervezi vagy éli át. Kezdjük a legkisebbeknél. Oviban talán még fel sem fogtuk mennyire jó dolog vakációra menni. Talán a legtöbb gyereknek annyit jelent ez a bizonyos szó, hogy ez alatt a két és fél hónap alatt a nagyinál nyaralunk, vagy éppen a Balatonban fürdés örömei jutnak eszükbe. Általános iskolában, főleg a felső tagozatban már jóval, nagyobb örömmel várják, hogy végre letegyük az iskolatáskát, a sok tanulnivalóval együtt és induljon a nyári szünet. Ebben a korosztályban már elindul a verseny az osztálytársak között, hogy ki hova készül nyaralni. Középiskolában pedig már az első naptól kezdve mindenki az utolsó tanítási napot várja. A baráti nyaralások, fesztiválok, tengerpart. Itt keletkeznek talán a legszebb gyerekkori emlékek melyre még 100 évesen is emlékezni fogunk. Ezekben az években már sokan kipróbálják magukat nyári munkákon is, ami az egyetemisták és fő sulisok körében a legelterjedtebb, felkészülve arra, hogyha kilépnek az iskolákból, felnőttként már csak egy két hét jelenti a vakációt számukra.

Számomra elég furcsa érzésekkel indult ez a nyár. Az utolsó tanítási napon szinte minden osztálytársam megjegyezte, hogy ez az utolsó olyan napunk a suliban 11.-esként vagy amikor tényleg felhőtlenül örülhetünk a nyári szünetnek. Ez így igaz, hiszen jövőre május elején elballagunk a gimnáziumból és azonnal megkezdődnek az érettségi vizsgák. Az iskolatársak mellett a tanárok is szót ejtettek a jövő évről. Úgy engedtek el minket szünetre, hogy nagyon pihenjük ki a tanévet, mert nagyon kemény év áll még előttünk. De szerencsére még itt áll az egész nyár előttünk.

Magyarországon véleményem szerint kevés olyan ember van, aki nem megy el vagy barátokkal, vagy a családdal legalább egy hétre nyaralni. A top nyaraló helyeken még mindig a Balaton és térsége áll, ilyen például Tihany, Siófok, Balatonfüred. A Balaton mellett még a top tizes listán szerepel a Velencei-tó és Hévíz is. Népszerűek még a külföldi nyaralóhelyek is, leginkább Horvátországot látogatják a magyar turisták. Míg a kisebb gyerekek a nyári táborokat látogatják szívesen, addig a nagyobb tanulók nyári munkával keresik meg a zsebpénzüket. A legelterjedtebb nyári munkának Magyarországon a barackozás, árufeltöltés és a címerezés számít. Nyaralás és munka mellett rengetegen elkezdenek sportolni a nyáron, és sokan járnak különböző tanfolyamokra is.

DE A LEGFONTOSABB, HOGY MINDENKI PIHENJEN ÉS ÉLVEZZE A V.A.K.Á.C.I.Ó.T!

B.

75 éves testvérvárosunk Wernau!

2013-ban ünnepli Wernau, Németország kisvárosa a 75. Születésnapját. Wernau és Bonyhád 24 év óta testvérváros. Azóta is remek kapcsolatot ápol a két város egymás közt. A bonyhádi Kränzlein német néptánc egyesület tagjai és a Polgármesteri Hivatal delegációja képviselte Bonyhádot az eseményen.

Ahogy megérkeztünk a rendkívül hosszúra sikeredett út után, leugrottunk a buszról és izgatottan fedeztük fel a várost.

Egy finom koktéllal hűsítettük magunkat a nagy melegben.

Ugyanúgy, mint a két város a városokban működő két tánccsoport is rendkívül jó viszonyt ápol egymással. Jó volt újra látni azokat, akikkel megbarátkoztunk két évvel ezelőtt, amikor ők látogattak Magyarországra, és örömmel ismerkedtünk azokkal, akikkel még nem találkoztunk.

A szállásunk pedig egy tornaterem volt, ahol óriás szivacsokon aludhattunk.

 Miután egy remek estét töltött együtt a két tánccsoport, másnap a felvonuláson közös menettáncot is táncolhattunk, amit előző nap tanítottunk be a német táncosoknak. A közönség hatalmas örömmel fogadott minket. Szinte egész Wernau lakossága végignézte a felvonulást. Fantasztikus élmény volt több mint 1500 felvonuló között menetelni. A színpadon is óriási tapsot kaptunk. A fellépés után pedig fergeteges hangulatban telt az este, több koncert várta a bulizni vágyókat a színpadon. Búcsúzáskor rengeteg ajándékkal és útravalóval köszönték meg a németek, hogy eljöttünk és felléptünk városuk Szülinapján.


 

A két tánccsoport még szorosabb barátságba került egymással, ennek köszönhetően páran a német tánccsoportból elutaznak hozzánk a bonyhádi tarka fesztiválra is, jövő nyáron pedig az egész tánccsoportot viszont látjuk Bonyhádon.

 

B.

Jutalomúton Erdélyben

A Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium keretein belül utazhattunk a tanév végén Erdélybe. A 11. évfolyamból a jobb tanulóknak lehetőségük nyílik arra, hogy év végén ellátogassanak Erdélybe Gruber tanár úr és az osztályfőnökök kíséretében.

Erdély első állomása még az iskolában zajlott, ami egy teszt kitöltési feladat volt. Ebben a tesztben földrajzi történelmi illetve kulturális kérdések voltak. A lényeg az volt, hogy ki mennyire ismeri Erdély történetét. Másnap már indulhattunk is igazából Erdély fele. Ha a térképre tekintünk, akkor utunk egy hazánk felé tekintő „U”betűt írt le. Ez pedig benne foglalt olyan látnivalókat is, mint például a Fekete-templom Brassóban, az erődtemplom Szászhermányban, a parajdi sóbánya, sókarsztok Korond előtt valamint Korond, Szováta, Tamási Áron sírja Farkaslakán, Székelyudvarhely, Segesvár történelmi városmagja, Körősfő és még sok apróbb látnivaló is. A túrákat illetően, már rögtön az elején a lovak közé csaptunk.

A túrák során csodálatos tájakat láthattunk.

A második nap során például a kén gyógyító erejével büszkélkedhető  torjai  Büdös-barlanghoz is egy kisebb séta vezetett. Ezt követően pedig a Szent Anna-tavat valamint a Mohos-lápot is több órás túra keretében közelítettük meg, de a felejthetetlen élmény megért minden izzadságcseppet. Ha valaki eljut erre a környékre, a Mohos-láp láttán biztosan elakad a lélegzete, akár azt is hiheti, hogy valamelyik ősi korba jutott vissza, melyből már csak a dinoszauroszok hiányoznak. A 80 hektár nagyságú krátermaradványban fekvő láp kétségtelenül olyan, mintha megállt volna benne az idő. 

Mintha megállt volna az idő ...

Bevallom, nagyon szerettem volna találkozni egy macival, ami meg is történt. Először a szabadban üldögélt egymagában, szerencsére elég távol volt tőlünk. Másodszor pedig a buszból pillanthattunk rá a mackóra.

Sokkal felemelőbb érzés volt a természetes környezetében látni a kis bocsot.

A harmadik nap során utunk a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz vezetett. 

Imádtam evezni ! :)

Itt a pihenni vágyóknak jó lehetőség adódott a pihenésre egy kis csónakázás, tó körüli sétálgatás közben, a vállalkozó szelleműek pedig felmászhattak a Kis-Cohárd csúcsára. Az 1306 méter magas hegyet, esőben, hol a nap sugarai, hol borongós felhők alatt másztuk meg, de itt sem mondhatunk mást, csak azt, hogy a cél minden erőfeszítést megért. 

Mindent összevetve, szerintünk érdemes volt egész évben tanulni, jó eredményeket szerezni, hogy eljuthassunk erre a jutalomútra. Csodálatos élmény volt ilyen csodálatos tájakon járni, jobban összeismerkedni az évfolyamtársakkal és megismerni Erdély történetét. Tehát aki csak teheti, látogasson el Erdélybe, PSEG-esek ti pedig igyekezzetek, hogy elmehessetek a jutalomútra.
Segítségemre volt ebben a cikkben két útitársam, egyben osztálytársam : Bálint Edit és Müller Dóra.

Én- Dóri - Kriszti- Edó.

B.